2011. szeptember 28., szerda

Á, ez csak egy újabb kajás blog!

Ja. Az hát. Csakhogy annyiban különbözik majd reményeim szerint a többitől, hogy ezt el fogod olvasni. Hogy miért? Csak azért, mert ha nem, akkor megkereslek és levadászlak!
Szóval, szerinted én egy tréfás ember vagyok? Ugyan már! Nem is ismersz! Arcodra fagy majd a mosoly, ha elolvastad az első receptemet.
Mert az rossz lesz! Nem lesz elég jó!
Ugyanis én nem vagyok szakács, még csak főzni sem tudok! Nehézséget okoz egy tojás feltörése, és az egyetlen főtt étel, amit életemben gyakoroltam, az a palacsinta. Azt még a nagymamámtól tanultam, és a tőle örökölt pléh serpenyővel fejlesztgettem a tudásom.
Így ötven felé, elváltan, gyerekekkel, újra meg kell tanulnom azt, ami az életemből eddig kimaradt. Meg kell tanulnom főzni!
Úgy gondoltam tehát, hogy leírom, mit főztem és hogyan, már csak azért is, mert volt úgy, hogy elfelejtettem a receptet, és akkor persze kísérletezhetek újra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése