2011. december 24., szombat

Túrós pogácsa

Karácsonyra a bejgli mellé kell valami sós és sok, amit az esetleges vendégek elé is bátran kitehetek, így vettem egy nagy lélegzetet, és elkészítettem életem első túrós pogácsáját. Jobbára az egész délután ráment, de ez csak az én bénaságomnak köszönhető.
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 1 kg túró
  • 1/2 kg margarin
  • 45 gr élesztő
  • 10-20 dkg reszelt sajt
  • 4+1 tojás
  • tejföl
  • tej

A lisztet a túrót, a négy tojást és a margarint összekevertem, megsóztam: nem egyszerű dolog, inkább gyúrás mint keverés. Az élesztőt egy kevés meleg tejben feloldva hozzákevertem, majd a kapott ragacsos  tésztát a lisztezett gyúródeszkán lapítgattam a sodrófával olyan egy-két centi vastagra.
A maradék egy darab tojást kis sóval és némi tejföllel fölvertem habosra.
Sütőpapírt tettem a tepsibe, és begyújtottam a sütőt, majd pogácsaszaggatóval addig szerencsétlenkedtem, amíg tele nem lett a tepsi. Ekkor megkentem a pogácsák tetejét a tejfölös tojással, majd sajtot szórtam a tetejére.
Be a sütőbe, nekem húsz perc kellett, mire elkészült. Összesen háromszor kellett sütni, összesen kábé 150 pogácsa lett belőle. Melegen és hidegen is jó!

2011. december 21., szerda

Bolognai spagetti

Minthogy elegem lett a méregdrága készre csomagolt szószokból, arra gondoltam, én is képes vagyok valami ehetőt összehozni. És tényleg! A bolognai még nekem sem volt megterhelő, és időben sem volt lényegesen több, mintha az előregyártott löttyöt zúdítom a darált húsra.

Hozzávalók:
  • 1/2 kg darált hús
  • 1/2 liter paradicsom szósz (natúr) vagy feleannyi sűrített paradicsom felhígítva vízzel
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 répa
  • 1 kk bors
  • 1 púpos kk bazsalikom
  • 1 púpos kk oregano
  • 1/2 kg spagetti
  • 20 dkg sajt (reszelni való, a képen mozzarella)
  • olaj
  • víz

Nekem nem volt otthon olíva olajam így sima étolajban tettem fel az apróra vágott vöröshagymát. Utána küldtem a lereszelt sárgarépát és a szétnyomott fokhagymát. Amikor a hagyma üvegessé vált, beleszórtam egy púpos kiskanálnyi sót és a többi fűszert. A darált húst is ekkor tettem az edénybe. Folyamatosan kevergettem, inkább sütöttem, mint főztem, és amikor a hús kezdett sülni, öntöttem rá egy kis vizet, és tíz-tizenöt percig még pároltam fedő alatt. Ezek után már csak a paradicsomot kellett beleönteni, kavargatni, hadd rotyogjon együtt az egész egy kicsit, és ezzel el is készült a szósz.
A tésztát bő vízben tettem föl, és nem felejtettem el megsózni a vizet. Amikor megfőtt, leszűrtem, a szűrőben a tésztát hideg vízzel leöblítettem, majd az edénybe egy kis olajat öntve összerázzam, hogy ne legyen ragadós.
A sajtot én mindig előre lereszelem, így könnyebb rátenni, és kész!

Elkészítési idő: 30 perc.

2011. december 15., csütörtök

Papanasi, a román túrógombóc

Már a címmel megtévesztettem mindenkit, mert nem gombóc, és nem főzni, hanem sütni kell, habár hasonlítanak az összetevők. Az én első kérdésem, mikor egy nagyon kedves nagyváradi ismerősöm elmondta a receptet az volt, hogy miként kell kimondani a nevét ennek az éteknek. Állítólag: pápánás, tehát rövid Á betűk és a szó végéről az I elvész.
Kimondottan az ő kérésére ezúttal fényképeket is mellékelek a recepthez, hogy látható is legyen az eredmény. Az ételfotózás egészen távol áll tőlem, és erre a célra egy régi kompakt gépet használtam. Amit lehetett, azt a legamatőrebb módon oldottam meg, mert lusta vagyok. Vakuztam, és félig oda sem néztem. Ilyenek lettek a képek:

Hozzávalók:
  • 500gr túró
  • 2 tojás
  • 1 púpos ek gríz,
  • 1 púpos ek liszt,
  • kevés citromlé
  • só,
  • késhegnyi szódabikarbóna.
  • Tálaláshoz: tejföl, porcukor vagy lekvár

Csak össze kell keverni egy jól formázható masszává az összetevőket, és forró olajban kisütni a fánkszerűen lyukasra formázott tésztát. A tálalásnál jól oda kell figyelni, mert ha az ember egy pillanatra leveszi a szemét a papanasi-ról, az hajlamos azonnal eltűnni valakinek a szájában.

Elkészítési idő: 20 perc

2011. október 16., vasárnap

Tejberizs Lucának

Gyorsan és egyszerűen készítek két tányérnyi tejberizst, mert nagyon szereti, és nem kér hozzá mást, csak instant kakaóport.

  • 1 bögre rizs
  • 2 bögre víz
  • 1/2 bögre tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 evőkanál cukor
  • olaj
  • Instant kakaó az ízesítéshez

Lusta vagyok, tehát nem vacakolok, inkább a mikróra bízom a főzést. Egy jénaiba olajat löttyintek, és 2-3 perc alatt a rizst megpirítom. Félidőben megkeverem.
Ráöntöm a vizet, teszek egy csipet sót, és a 900 wattos mikrót 15 percre állítom. Öt percenként keverek rajta egyet, de nem vagyok benne biztos, hogy szükséges.
Amíg a rizs fő, addig felteszem a tejet, amikor már meleg, beleteszem a cukrot és a vaníliás cukrot. Ha felforrt, félreteszem.
Amikor megfőtt a rizs, kiveszem a mikróból, és hozzáöntöm a forró, édes tejet. Összekeverem, és kész is! Két tányérra éppen elég. Mehet rá a kakaópor. Hidegen is jó.

Elkészítési idő: 20 perc

2011. október 15., szombat

Vörösboros marhapörkölt

A nagy kedvenc.
Csak akkor kezdek neki, ha biztosan legalább három szabad órám az elkészítéséhez. Lehet ugyan siettetni, de minek? Az nem lesz olyan, mintha megadnánk a módját!

  • 1 kg marhalábszár (Én 1,3 kg-ból csináltam, mert annyit adtak a hentesnél.)
  • 3 db közepes vöröshagyma
  • 1 evőkanál pirospaprika
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 hegyes paprika
  • 1-2 dl vörösbor
  • Olaj

Látható, hogy alig kell hozzá valami. Mások tesznek bele köményt, paradicsomszószt, de én az egyszerű dolgok híve vagyok.
A hagymát fölaprítom, kevés olajon üvegesre, barnára párolom. Amíg a hagyma készül, kockára vágom a húst. A nagyon inas vagy fehér részeket nem mind használom föl, hadd örüljenek a macskák is. Mindet azonban nem szabad kivágni, mert attól lesz jóízű.
Ha kész a hagymás alap, pirospaprikát szórok rá, megsózom, és rádobálom a húst. Kis lángon – ami nálam 10/4-es fokozatot jelent –, pirítom, és amint levet ereszt, egy deci vörösborral felöntöm.
Rászelem még a fokhagymát és a csípős paprikát, de innentől már csak forgatni kell, és ha nagyon elfőne a lé, akkor kevés borral pótolni. Sietni nem érdemes, a marhának idő kell, amíg megpuhul.
Amikor kész, krumplival, galuskával, rizzsel vagy tésztával tálalom. Jól esik hozzá egy kis csípős savanyúság és a megmaradt vörösbor.
(A kisebbik lányom ezt a verziót utálja, csak a vizes – vörösbor mentes – verziót eszi meg.)

Elkészítési idő: 2, 2 és fél óra.

2011. október 10., hétfő

Lecsó egyszerűen

Minek is főzök lecsót, mikor a kisebbik lányom egyenesen utálja? Viszont mi, a többiek rajongunk a lecsóért, sosem marad belőle, lássuk hát, milyen egyszerű:

  • 1 kg lecsópaprika
  • 2 db paradicsom
  • 1 db bogyiszlói (csípős) paprika
  • 2 fej vöröshagyma
  • 30 dkg csípős csévi kolbász
  • 1 púpos kk pirospaprika
  • 1/2 dl olaj
  • víz

A lecsót is a kedvenc wokomban szoktam elkészíteni, hiába, már csak ilyen ragaszkodós típus vagyok, legalábbis wok ügyben. Egy kis olaj a wok aljára, hogy tudjon min csúszkálni a hagyma, és aztán a két fej hagymát apróra fölszeletelem. A legtöbben ennél a pontnál sírnak a hagyma illó gőzei miatt, de nekem nyújt némi védelmet az olvasószemüvegem. A hagymát beleszórom az edénybe, lefedem, és kis lángon – ami jelen esetben hármas fokozat az indukciós lapon –, fonnyasztani kezdem.
A míg a hagyma fő és pirul, addig fölvágom a paradicsomot és a paprikát. Nem szabad kihagyni azt az egy darab csípőset sem, mert attól nem lesz még csípős a lecsó, de igazi, jó ízzel áldja meg. Amikor kész a hagyma, amolyan üveges, meg helyenként kicsit pirult is talán, beleszórom a pirospaprikát, megkeverem, és még mielőtt a paprika leégne, nyakon öntöm a szeletelt paprikával és  paradicsommal. Kell úgy két pohár víz is bele, hogy éppen ne lepje el a paprikát, majd egy kis só, és mehet rá a fedő. Közepes lángon, enyhén rotyoghat tovább.
Fél, háromnegyed órát biztosan nem kell vele törődni, hadd legyen csak jó puha, főjön össze rendesen!
Amikor már csökken a vízszint, de még elég leves a látvány, és már ízre is jó, akkor szoktam belekarikázni a csípős kolbászt. Onnantól fedő nélkül hagyom, és egyszer-egyszer megkavarom.
Lassacskán elfő a leve, és csak az egyre sűrülő zaftja marad. Ízlése válogatja, ki mennyire szereti hígan, és például akkor érzem a legjobbnak, ha csak annyi szaft marad, ami a pár tunkoláshoz elég, de evés közben nem csorog és fröcsköl.
Ha kész, előfordul, hogy dúsítás céljából virslit teszünk bele, máskor tojással, rizzsel esszük, nekem a kolbász is elég. A variációk száma végtelen.

Elkészítési idő: 60 perc


2011. október 5., szerda

Mákos guba

Na, kérem, a mákos guba, az a mákos guba! Hungarikum a javából, legalábbis az óceán túlpartján szörnyülködve csapja össze a kezét minden rendes nép – már aki lejött a szerről –, és hányja a keresztet a rengeteg mák hallatán.

  • 10 dkg darált mák
  • 20 dkg porcukor
  • 1 liter tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 vajaskifli

A kiflit érdemes néhány nappal az elkészítés előtt beszerezni, hogy ki tudjon száradni. Ha van időgépünk, ez egyszerű, mert ha tudjuk, hogy holnap lesz mákos guba, gyorsan elszaladunk tegnapelőtt a közértbe és megvesszük a kiflit.
A jól kiszáradt pékárut fölszeljük ujjnyi vagy akár vastagabb szeletekre, és sarkokat gondosan elrejtjük, mert kieszi aki a kiflisarkokra vadászik.
Közben föltesszük a tejet, és egy kicsit nem figyelünk oda, hogy hamarabb felforrjon. Amikor kifut, erősen fújunk, majd hozzákeverjük a vaníliás cukrot, és végül az egészet rálocsoljuk a nagy tálba készített száraz kiflikre.
A mákot és a cukrot akár össze is lehet keverni, de külön is rá lehet önteni az átmelegedett és szottyos kiflidarabokra. Egy lapáttal óvatosan átforgatjuk, hogy egyenletesen mákos és cukros legyen, majd tálaljuk. Egyszeri étkezésre kábé négy személynek vagy két mákos guba őrültnek elég.
Ha marad porcukor, akkor a tálaláskor hintsünk rá egy keveset sokat, mert úgy még szebb és még jobb!

Elkészítési idő: 15 perc

2011. szeptember 29., csütörtök

Brassói aprópecsenye másképpen

Mióta magam főzök, egyszer már volt brassói, legalábbis a fiam váltig állítja. Minthogy az ő egyik kedvence, és ma épp meglátogatott, gondoltam, ezzel kedveskedek majd neki. Nem a szokványos módon készült nálunk a brassói sosem, mert a disznóhúst nem szerette annyira, így helyette mindig is csirkét használtunk.
Lássuk a hozzávalókat.

  • ½ kg csirkemell 
  • 2 kg krumpli 
  • 2 gerezd fokhagyma 
  • 1 közepes vöröshagyma 
  • 2-3 dl víz 
  • 1 púpos kk majoranna 
  • só 
  • olaj 

Kedvenc wokomat használtam, amit egy leárazás során sikerült a Tescóban beszereznem. Ez a wok annyiban más, mint a többi, hogy indukciós tűzhelyen is használható, és mivel nálunk nincs vezetékes gáz, még a tavasz vége előtt vettem egy egylapos villanyrezsót, ami indukciós elven működik. Rettenetesen gyorsan és kényelmesen lehet rajta főzni. Kiváltottam vele a palackos gáztűzhelyt, amit legfeljebb sütésre használtam innentől.
Fölvagdostam a csirkemellet apró darabokra, és egy kevés olajon feltettem főni. Megsóztam, fedőt tettem a wokra, és így a saját levében meg egy deci vízben rotyogott a fehér hús. Az időt kihasználva megpucoltam a krumplit, de mivel nem vagyok túl gyors ebben a játékban, a mellhús hamarabb zsírjára sült, minthogy végeztem volna a hámozással.
A fokhagymát kipréseltem a nyomón keresztül, és rászórtam a húsra. Innentől vigyázva kavargattam, hogy legfeljebb piros legyen, de ne égjen meg. Hamar kész lett, meg is kóstoltam: kellemes, puha, foghagymás, sós csirkemell lett belőle.
Kiszedtem a wokból egy edénybe, és nekiláttam az utólagos varázslásnak, hogy ne legyen annyira száraz az eredmény.
A fej vöröshagymát egészen apróra fölszeltem, és löttyintésnyi olajat öntöttem a wokba, hogy legyen min csúszkálnia. A hagymát ott hagytam fedő alatt párolódni, és az idő alatt végre befejeztem a krumpli hámozást és a sarabolást.
Amint a hagyma üvegesre párolódott, sőt meg is barnult helyenként, öntöttem rá egy kis vizet, és onnantól már csak arra vigyáztam, hogy ne főjön el az egész, hanem maradjon egy kis szaft.
Amikor kész lett, ráöntöttem a megfőtt, megsült húst, majorannát szórtam rá, és alaposan összekevertem, és lekapcsoltam a tűzhelyet.
Eközben már sült a krumpli a fritőzben, és kétszer nyolc perc alatt el is készült a sült krumpli.
Egy nagyobb tálban összekevertem az alkatrészeket, csak arra kellett vigyáznom, hogy ne törjem össze a burgonyát. Az eredmény, úgy hat tányér kiváló brassói.

Jó étvágyat!

Elkészítési idő: 45-50 perc

2011. szeptember 28., szerda

Hideg meggyleves azonnal!

Végérvényesen elmúlt a nyár, de a szeptemberi melegek okoztak némi meglepetést. Az idei utolsó meggylevest egy bő héttel ezelőtt készítettem el. A recept lényege az exnejemtől származik, de az összetevők aránya már az enyém.

  • 2 magozott megybefőtt (fél literes)
  • ½ liter 10%-os tejszín (főző, nem főző, növényi, mindegy)
  • 2 és ½  deci hideg víz
  • 1 púpos kk őrölt fahéj.

Összeöntjük, megkeverjük, mehet a hűtőbe. Finom!

Elkészítési idő: 5 perc

Á, ez csak egy újabb kajás blog!

Ja. Az hát. Csakhogy annyiban különbözik majd reményeim szerint a többitől, hogy ezt el fogod olvasni. Hogy miért? Csak azért, mert ha nem, akkor megkereslek és levadászlak!
Szóval, szerinted én egy tréfás ember vagyok? Ugyan már! Nem is ismersz! Arcodra fagy majd a mosoly, ha elolvastad az első receptemet.
Mert az rossz lesz! Nem lesz elég jó!
Ugyanis én nem vagyok szakács, még csak főzni sem tudok! Nehézséget okoz egy tojás feltörése, és az egyetlen főtt étel, amit életemben gyakoroltam, az a palacsinta. Azt még a nagymamámtól tanultam, és a tőle örökölt pléh serpenyővel fejlesztgettem a tudásom.
Így ötven felé, elváltan, gyerekekkel, újra meg kell tanulnom azt, ami az életemből eddig kimaradt. Meg kell tanulnom főzni!
Úgy gondoltam tehát, hogy leírom, mit főztem és hogyan, már csak azért is, mert volt úgy, hogy elfelejtettem a receptet, és akkor persze kísérletezhetek újra.