2011. október 16., vasárnap

Tejberizs Lucának

Gyorsan és egyszerűen készítek két tányérnyi tejberizst, mert nagyon szereti, és nem kér hozzá mást, csak instant kakaóport.

  • 1 bögre rizs
  • 2 bögre víz
  • 1/2 bögre tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 evőkanál cukor
  • olaj
  • Instant kakaó az ízesítéshez

Lusta vagyok, tehát nem vacakolok, inkább a mikróra bízom a főzést. Egy jénaiba olajat löttyintek, és 2-3 perc alatt a rizst megpirítom. Félidőben megkeverem.
Ráöntöm a vizet, teszek egy csipet sót, és a 900 wattos mikrót 15 percre állítom. Öt percenként keverek rajta egyet, de nem vagyok benne biztos, hogy szükséges.
Amíg a rizs fő, addig felteszem a tejet, amikor már meleg, beleteszem a cukrot és a vaníliás cukrot. Ha felforrt, félreteszem.
Amikor megfőtt a rizs, kiveszem a mikróból, és hozzáöntöm a forró, édes tejet. Összekeverem, és kész is! Két tányérra éppen elég. Mehet rá a kakaópor. Hidegen is jó.

Elkészítési idő: 20 perc

2011. október 15., szombat

Vörösboros marhapörkölt

A nagy kedvenc.
Csak akkor kezdek neki, ha biztosan legalább három szabad órám az elkészítéséhez. Lehet ugyan siettetni, de minek? Az nem lesz olyan, mintha megadnánk a módját!

  • 1 kg marhalábszár (Én 1,3 kg-ból csináltam, mert annyit adtak a hentesnél.)
  • 3 db közepes vöröshagyma
  • 1 evőkanál pirospaprika
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 hegyes paprika
  • 1-2 dl vörösbor
  • Olaj

Látható, hogy alig kell hozzá valami. Mások tesznek bele köményt, paradicsomszószt, de én az egyszerű dolgok híve vagyok.
A hagymát fölaprítom, kevés olajon üvegesre, barnára párolom. Amíg a hagyma készül, kockára vágom a húst. A nagyon inas vagy fehér részeket nem mind használom föl, hadd örüljenek a macskák is. Mindet azonban nem szabad kivágni, mert attól lesz jóízű.
Ha kész a hagymás alap, pirospaprikát szórok rá, megsózom, és rádobálom a húst. Kis lángon – ami nálam 10/4-es fokozatot jelent –, pirítom, és amint levet ereszt, egy deci vörösborral felöntöm.
Rászelem még a fokhagymát és a csípős paprikát, de innentől már csak forgatni kell, és ha nagyon elfőne a lé, akkor kevés borral pótolni. Sietni nem érdemes, a marhának idő kell, amíg megpuhul.
Amikor kész, krumplival, galuskával, rizzsel vagy tésztával tálalom. Jól esik hozzá egy kis csípős savanyúság és a megmaradt vörösbor.
(A kisebbik lányom ezt a verziót utálja, csak a vizes – vörösbor mentes – verziót eszi meg.)

Elkészítési idő: 2, 2 és fél óra.

2011. október 10., hétfő

Lecsó egyszerűen

Minek is főzök lecsót, mikor a kisebbik lányom egyenesen utálja? Viszont mi, a többiek rajongunk a lecsóért, sosem marad belőle, lássuk hát, milyen egyszerű:

  • 1 kg lecsópaprika
  • 2 db paradicsom
  • 1 db bogyiszlói (csípős) paprika
  • 2 fej vöröshagyma
  • 30 dkg csípős csévi kolbász
  • 1 púpos kk pirospaprika
  • 1/2 dl olaj
  • víz

A lecsót is a kedvenc wokomban szoktam elkészíteni, hiába, már csak ilyen ragaszkodós típus vagyok, legalábbis wok ügyben. Egy kis olaj a wok aljára, hogy tudjon min csúszkálni a hagyma, és aztán a két fej hagymát apróra fölszeletelem. A legtöbben ennél a pontnál sírnak a hagyma illó gőzei miatt, de nekem nyújt némi védelmet az olvasószemüvegem. A hagymát beleszórom az edénybe, lefedem, és kis lángon – ami jelen esetben hármas fokozat az indukciós lapon –, fonnyasztani kezdem.
A míg a hagyma fő és pirul, addig fölvágom a paradicsomot és a paprikát. Nem szabad kihagyni azt az egy darab csípőset sem, mert attól nem lesz még csípős a lecsó, de igazi, jó ízzel áldja meg. Amikor kész a hagyma, amolyan üveges, meg helyenként kicsit pirult is talán, beleszórom a pirospaprikát, megkeverem, és még mielőtt a paprika leégne, nyakon öntöm a szeletelt paprikával és  paradicsommal. Kell úgy két pohár víz is bele, hogy éppen ne lepje el a paprikát, majd egy kis só, és mehet rá a fedő. Közepes lángon, enyhén rotyoghat tovább.
Fél, háromnegyed órát biztosan nem kell vele törődni, hadd legyen csak jó puha, főjön össze rendesen!
Amikor már csökken a vízszint, de még elég leves a látvány, és már ízre is jó, akkor szoktam belekarikázni a csípős kolbászt. Onnantól fedő nélkül hagyom, és egyszer-egyszer megkavarom.
Lassacskán elfő a leve, és csak az egyre sűrülő zaftja marad. Ízlése válogatja, ki mennyire szereti hígan, és például akkor érzem a legjobbnak, ha csak annyi szaft marad, ami a pár tunkoláshoz elég, de evés közben nem csorog és fröcsköl.
Ha kész, előfordul, hogy dúsítás céljából virslit teszünk bele, máskor tojással, rizzsel esszük, nekem a kolbász is elég. A variációk száma végtelen.

Elkészítési idő: 60 perc


2011. október 5., szerda

Mákos guba

Na, kérem, a mákos guba, az a mákos guba! Hungarikum a javából, legalábbis az óceán túlpartján szörnyülködve csapja össze a kezét minden rendes nép – már aki lejött a szerről –, és hányja a keresztet a rengeteg mák hallatán.

  • 10 dkg darált mák
  • 20 dkg porcukor
  • 1 liter tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 vajaskifli

A kiflit érdemes néhány nappal az elkészítés előtt beszerezni, hogy ki tudjon száradni. Ha van időgépünk, ez egyszerű, mert ha tudjuk, hogy holnap lesz mákos guba, gyorsan elszaladunk tegnapelőtt a közértbe és megvesszük a kiflit.
A jól kiszáradt pékárut fölszeljük ujjnyi vagy akár vastagabb szeletekre, és sarkokat gondosan elrejtjük, mert kieszi aki a kiflisarkokra vadászik.
Közben föltesszük a tejet, és egy kicsit nem figyelünk oda, hogy hamarabb felforrjon. Amikor kifut, erősen fújunk, majd hozzákeverjük a vaníliás cukrot, és végül az egészet rálocsoljuk a nagy tálba készített száraz kiflikre.
A mákot és a cukrot akár össze is lehet keverni, de külön is rá lehet önteni az átmelegedett és szottyos kiflidarabokra. Egy lapáttal óvatosan átforgatjuk, hogy egyenletesen mákos és cukros legyen, majd tálaljuk. Egyszeri étkezésre kábé négy személynek vagy két mákos guba őrültnek elég.
Ha marad porcukor, akkor a tálaláskor hintsünk rá egy keveset sokat, mert úgy még szebb és még jobb!

Elkészítési idő: 15 perc